Mottó

"Az ételed legyen az orvosságod, az orvosságod legyen az ételed!"

2013. február 19., kedd

Tonkababos panna cotta (kókusztejből), vaníliás barackvelővel

Előre is elnézést kérek azoktól, akiknek "kínai" a cím, de hát ennek ugye ez a neve. És én ma tonkababot kaptam, ami már régi vágyam volt, hogy végre én is kipróbálhassam, szaglászhassam, ízlelhessem! Tényleg olyan fantasztikus és leírhatatlanul vegyes vaníliás-mandulás-fahéjas-szegfűszeges illata és íze van, ahogy olvastam. Itt írnak róla bővebben, és már itthon is kapható néhány helyen. Nem olcsó, viszont sokáig elég, mert intenzív íze miatt csak kevés kell belőle - úgy kell reszelni, mint a szerecsendiót.
A panna cottát talán már többen ismerik, de sajnos eredeti formájában (mivel tejet tartalmaz) mi nem fogyaszthatjuk. Gondoltam azonban, hogy itt az ideje elkészíteni kókusztejből. 
A már bevált kókuszkrémből egy kis doboznyit feltettem melegedni, miközben beáztattam hideg vízbe 3 lap zselatint. Nem kell felforralni, de jó meleg legyen. Ehhez adtam kb. fél dl vizet, 1 kiskanál kókuszzsírt, 1 kiskanál xilitet, késhegynyi vaníliaport és egy tonkabab harmadát reszelve. Kézi mixerrel kicsit kevergettem, hogy szép homogén legyen. A zselatinlapokat kicsavartam és a krémhez adtam. Mikor jól felolvadtak és elkeveredtek, hideg vízzel kiöblített kis tálkákba öntöttem és hűlni hagytam, majd hűtőbe tettem jó két órára. Közben elkészítettem a barackvelőt, amit fagyasztott gyümölcsből csináltam. 7-8 db felezett barackhoz adtam 1 kiskanál mézet, 1 ek. sültalma pépet (ez el is hagyható), pici citromlevet, valamit vaníliaport. Összeturmixoltam még fagyosan (egyébként ez így nyáron kiváló fagyialap lesz!) és szintén hűtőbe tettem. 
Tálaláskor a barackvelőre került a panna cotta. Jó étvágyat! :)



2013. február 12., kedd

Ropogós szardínia avokádós Waldorf salátával, házi majonézzel

Nehéz nap mint nap új receptekkel előrukkolni, ráadásul, mikor azt hiszem, hogy na, ezt még nem publikáltam, kiderül, hogy de. Ami viszont most következik, arról meg voltam győződve, hogy már szerepelt, aztán mégsem. És hát gondolni kell az új követőkre, olvasókra {üdv nékik! :)}, akiknek nem biztos, hogy van idejük, energiájuk visszalapozni a régebbi bejegyzésekhez. Azért kérlek benneteket, szóljatok, ha duplán láttok egy receptet! :)
Talán írtam már arról, milyen nehéz jó áron, jó minőségű halat beszerezni. A tenyésztett ugye nem jöhet szóba (még a lazac sem!!), a tengerből halászott is rizikós - ismerve az óceánok szennyezettségét. Legjobb a tiszta, természetes vadvízből horgászott példány, vagy az organikusan nevelt - ami persze nem olcsó.
Köztes lehetőségként a METRÓ-ban (majd kérem a reklámért a kedvezményem!!!) a friss halpultból szoktam a kisebb tengeri halakat választani, úgy mint szardínia, makréla, tengeri süllő. (Kisebb hal - kevesebb ideig van az esetleg szennyezett vízben - kevesebb toxint tartalmaz a húsa.)
A szardínia olcsó is, kissé ugyan macerás, mert le kell pikkelyezni, majd megszabadítani a fejétől és kibelezni, de a 3. után már nagyon bele lehet jönni. (Utána a halszag egy fél citrom levével könnyen eltávolítható a kézről.) Nagyobb mennyiséget szoktam venni és utána 10-15 darabonként lefagyasztani. Ha előző este előveszem a mélyhűtőből, akkor másnap 5-6 perc alatt készen van! Csak sózni kell és egy kevés citromlével ízesíteni, majd 1-2 evőkanálnyi olívaolajon kisütni - jó ropogósra. A szálkái is ehetők ilyenkor, vagy nagyon egyszerűen lehúzható a halhús a gerincről.
A Waldorf salátát sokan ismerik (zeller, alma, dió), ezt most kissé megturbóztam. Egy avokádót összekockáztam, majd egy fél kínai kelt szeltem fel hozzá. A szárzeller (van még, aki nem ismeri??) belső, sárgás részét csíkoztam fel még, illetve 1 meghámozott almát vágtam bele. A diót külön megpirítottam, apróra törtem és így adtam a salátához. (Ha még laktatóbban akarjuk adni, karikára vágott főtt tojást adhatunk hozzá.) Megsóztam és kevés citromlével locsoltam meg.
Végül elkészítettem a házi majonézt 2 tojássárgájából úgy, hogy 2 evőkanálnyi kókuszzsírt meglangyosítottam (folyékonyra), hozzáadtam 1 dl olíva olajat és ezt adtam apránként a tojáshoz, amihez előzőleg már kevertem 1 kanálnyi mustárt. (Tisztán olívaolajból nem jó készíteni a majonézt, mert nagyon kesernyés lesz.) Mikor felvette az összes zsiradékot, megsóztam, citromlevet és fehér borsot adtam hozzá és kevés húslevessel hígítottam. 
Megint azt mondhatom, hogy leírni hosszabb volt, mint elkészíteni! :)


2013. február 9., szombat

Express nasi: diós korong

Egy gyorsan elkészíthető finomságot írok le, bár több hasonló van már a blogban, de mégis van benne egy kis újdonság is. Például, hogy most részletezem a hozzávalókat:

3 tojásfehérje
1 tojássárgája
1 ek. méz vagy xilit (esetleg késhegynyi stevia)
6 púpos evőkanál darált dió
1 csipet só
1 csipet reszelt (bio) citromhéj
kókuszzsír

A sütőt előmelegítjük 150 fokra. A tojások fehérjét habbá verjük egy csipet sóval, majd belekeverjük az édesítőt és a citromhéjat. A darált diót egy másik tálban összekeverjük az 1 tojássárgájával, majd apránként hozzáadjuk a habot és jól elkeverjük. (Most nem kell óvatosan, nem baj, ha összetörik a hab!)
Egy sütőlapot vékonyan kikenünk kókuszzsírral. Egy kis, kerek forma segítségével kb. 1cm magas


korongokat formázunk a masszából, majd a forró sütőbe rakjuk. 12 perc alatt kész. 


Tálra szedjük és kihűtjük. Kettesével össze is ragaszthatjuk őket lekvárral, kókuszkrémmel, vagy gyümölccsel, de anélkül is nagyon finom!