Mottó

"Az ételed legyen az orvosságod, az orvosságod legyen az ételed!"

2013. január 31., csütörtök

Diós céklás torta

Nemrégiben láttam egy rózsaszín tésztájú sütiről képet és egyből megihletett, gondoltam, én is összehozok valami hasonlót. Persze a mesterséges színezék szóba sem jöhet nálunk, az elképzelés az volt, hogy egyszerűen céklával fogom színezni. Hát ahogy azt Móricka elképzeli......
Holnap farsang lesz a suliban, pont megfelelő alkalom kínálkozott egy jópofa süti kipróbálásához. Először elmondom, hogyan nem sikerült a rózsaszín tészta. :)
Fél kiló bébicéklát héjastól megsütöttem a sütőben (lehet egyenként alufóliába csomagolni is, vagy jól záródó sütőedénybe tenni), kb. 1 óra alatt megpuhult. Mikor kihűlt, meghámoztam, feldaraboltam és összeturmixoltam.
3 nagy tojást szétválasztottam, a fehérjét csipet sóval habbá vertem, a sárgájához 2 evőkanál hideg vizet,1 kiskanál mézet, késhegynyi vaníliát és kevés reszelt citromhéjat adtam és így kevertem habosra. Ehhez adtam két púpos evőkanállal a pürésített céklából, majd 1-1 evőkanál kókusz- és gesztenyelisztet és egy késhegynyi szódabikarbónát. Óvatosan hozzákevertem a fehérjehabot (ekkor még csodálatos rózsaszínű volt!), majd a kizsírozott zsúrtortaformába tettem és előmelegített, 180 °-os sütőben sütöttem 25 percet. Hagytam kihűlni, a formából kiszedtem és vízszintesen kettévágtam. Ekkor jött a pofára esés. A csodás pink átváltozott barnává.... Nem volt épp ronda, sőt az íze is jónak tűnt, de azért igen rosszul esett..... ;) De aztán nem hagytam magam! A kudarcok mindig arra sarkallnak, hogy valami mást találjak ki. Erről kicsit később, mert még hátra volt a diós tészta rész. Az áztatott, szárított diót ledaráltam (a csonthéjasok emésztésgátló enzimjéről már többször írtam) és újabb 3 tojást vettem elő, amikből csak a fehérjére volt szükség. Habot vertem, kevés mézzel édesítettem és reszelt citromhéjjal, majd a darált dióból tettem bele kb. 6-7 evőkanálnyit. Alaposan, de óvatosan összekevertem és ezt is ugyanabban a zsúrtortaformában sütöttem meg negyed óra alatt.

Közben a maradék céklapüréhez fél doboz kókuszkrémet, egy kanál xylitet és kevés vaníliát kevertem. Nagyon fincsi krém lett belőle, mert a sült cékla magában is elég édes. Gondoltam, hogy legyen egy másik féle krém is, ezért két banánt is összeturmixoltam 1 kanál kókuszkrémmel és pici vaníliával.
A torta összeállítása a következő volt: alul a céklás (nemrózsaszín) tészta, ezen a nagyon rózsaszín céklás krém, majd a diós lap, a banános krém, majd a tetején ismét a céklás lap. Az igazi teszt holnap lesz, kíváncsi vagyok, hogy ízlik majd a többieknek! :)
Leírni sokkal bonyolultabb volt, mint megcsinálni, próbáljátok ki! :)



2013. január 22., kedd

Szalonnás, aszalt szilvás karaj sárgarépával

Egyik kedvencem ez a fajta hústekercs, bármikor meg tudnám enni! :) Finom házi szalonnával (és háztáji húsból) a legfinomabb. Nagyon egyszerű és gyorsan elkészül.
A karajból 1 cm-es szeleteket vágtam, majd kiklopfoltam. Nem sóztam meg, mert a szalonnánk elég sós lett és ebből került minden husira egy szelet. 2 szem aszalt szilva került még rá (ha lehet, bio/organikus!) és egy leheletnyi kakukkfű (de ez el is maradhat), majd feltekertem és kívülről is kapott szalonnaborítást. Fogpiszkálóval tűztem össze.
Kevés zsiradékot forrósítottam, átpirítottam rajta a tekercseket, majd 1-2 dl vízzel öntöttem fel. Mellédobtam a csíkokra vágott répát, vastagabb szelet szalonnát és pár szem aszalt szilvát. Fedő alatt 25-30 percet pároltam, ügyelve, hogy mindig legyen alatta kevés víz. Az utolsó 5 percben a fedőt levéve még kicsit megpirítottam. Hagytam pihenni, majd a fogpiszkálókat eltávolítva felszeleteltem, a répát és a többi alkatrészt mellétéve tálaltam. Hmmmmm. :)




2013. január 20., vasárnap

Fűszeres almaleves

Ezt a levest még Karácsonykor csináltam, nagyon ízlett mindenkinek. Az ízvilága különösen illett az ünnephez, hiszen mézeskalács fűszerkeveréket használtam. A különféle márkák közül nekem a Lucullus jött be legjobban, mert ebben csak fűszerek vannak, se cukor, se egyéb aroma. Bátran lehet használni, nem csak mézeskalácshoz! 
4 nagy almát meghámoztam, felkockáztam és 1 liter enyhén citromos vízben feltettem főni. Fél marék aszalt szilvát is tettem hozzá, valamint az említett fűszerből fél mokkáskanállal és egy csipet sót. Mikor megpuhult az alma, pár kockát összeturmixoltam kevés lével és ehhez adtam 1-2 dl kókusztejet. (Lehet még sűríteni 1 kiskanál kókuszliszttel v. mandulaliszttel, ezt is ekkor adjuk hozzá.) Még egyet forralunk rajta, majd hagyjuk hűlni. Megkóstoljuk és ha nem érezzük elég édesnek, akkor teszünk bele 1-2 evőkanál mézet. Langyosan és hidegen is finom!

2013. január 12., szombat

Meggyes császármorzsa - avagy mentsük, ami menthető :)

Aki gluténmentes étrenden van, tudja, milyen nehéz a glutén "ragasztó hatása" híján egyben tartani a süteményeket. Vannak bevált praktikák, de van, mikor semmi nem jön össze. Most velem is ez történt. Meggyes palacsintácskákat akartam sütni a Delikvensnek, azonban kevés volt itthon a kókuszlisztem, illetve minden más is elfogyott... Gondoltam, hogy azért teszek egy próbát. Mikor aztán sütés közben morzsáira esett szét, felismertem a Lehetőséget a Gyengeségben. :))) Beugrott, hogy a császármorzsa épp így néz ki, úgyhogy az lett belőle.
Egy személyre a következő mennyiséget vettem: 1 tojás kikeverve 1 ek. kókuszkrémmel, késhegynyi vaníliaporral, 1 ek. olvasztott kókuszzsírral, 2 ek. kókuszliszttel, kevés meggylével és pár szem meggyel (fagyasztott, felengedett állapotban). Palacsintatészta sűrűségűnek kell lennie. A serpenyőbe teszünk 1 ek. kókuszzsírt és közepes tűznél állandóan kevergetve 5-6 perc alatt morzsásra sütjük (tutira sikerül!!!).
A végén megpöttyöztem egy kis házi baracklekvárral, de anélkül is finom. A Delikvens nem panaszkodott... :)

2013. január 5., szombat

Cassoulet - avagy a macerás ételek királya

Ennek a posztnak a megírását is halogatom már egy ideje, de most nekiveselkedek. Érdekes, hogy az étel elkészítése sokkal macerásabb, azzal mégsem vártam ennyit... :)
Egy ideje már körvonalazódott bennem, hogy Karácsonykor kihagyom a töltött káposztát és helyette valami extrábbal lepem meg magunkat. És akkor szembe jött egy nagyon vicces poszt ezen a blogon: http://hommelette.blogspot.hu/2008/12/cassoulet.html (Vigyázat, elolvasni sem tart rövid ideig!)
A francia konyha mindig is a szívem csücskének számított, így hát felmértem az itthoni készleteket, tanulmányoztam egyéb szakirodalmat - majd beszereztem a hiányzó alapanyagokat. Megtudtam, hogy a cassoulet-ből (ejtsd: kásszulé) tájegységenként többfélét tartanak számon, amit én összehoztam, az nagyjából a toulouse-inak felel meg, bár abban bárányhús van. 

Következzen a húsok felsorolása, ami belekerült: 
- kacsacomb (ez volt egyedül bolti, a többi saját)
- fehérkolbász (leírás itt)
- füstölt csülök
- húsos szalonna
- gidapecsenye (gerinc melletti filé)

Az alapreceptnek nagyjából a harmadát vettem (tehát fél kiló bab, 1 liter húsleves, 1/2 csülök, 30 dkg kolbász, 30 dkg gidahús, 25 dkg szalonna, 30 dkg kacsahús, 1 kis üveg paradicsom, 3 dl fehérbor, 2 répa, 1 kis zeller, 1 kis hagyma - 3-4 szegfűszeggel, kis fej fokhagyma) - így pont belefért végül a 4 literes cserépedényembe. 
Mivel az eredeti oldalon remek fázisfotók vannak, nem írom le részletesen, legyen elég egy kép az alapanyagokról és a sütőbe való behelyezés előtt álló edényről: 


3 és fél órát sült a 150 fokos sütőben, közben néha lenyomogattam a megpirult részeket. A család véleménye egyhangúlag elismerő volt és mindenkinek ízlett. Igaz, hogy két napig készült (nem kellett rohannom vele - no meg nem is lehet), de mindenképpen megérte!
Ha van időtök, alapanyagotok, feltétlen próbáljátok ki, fantasztikusan ízletes!
Íme a végeredmény: