Lencsecsíra

Az úgy volt, hogy először lencselevest akartam főzni (sikerült is!), amihez beáztattam "egy kis" lencsét. Másnapra  óriási mennyiségű duzzadt lencsével találtam magam szembe. Fele belekerült a levesbe (jó sűrű lett, leírás majd máskor), de még mindig nagyon sok maradt, amivel nem tudtam mit kezdeni, de kidobni nem volt szívem. Hagytam. Másnapra megjelentek a csírakezdemények. Ekkor jutott eszembe, hogy hiszen a lencsecsíra ehető, sőőőőt! :) Gittánál sok finomságról olvastam, gondoltam, nekem is sikerülhet... 3 nap után éreztem azt, hogy eljött az idő alkotni belőle. Először 2 marokkal beleszórtam az aprítógépbe, mellé ment (áztatott, szárított) napraforgómag, só, citromlé, petrezselyemlevél és 1 kk. útifű maghéj. Összeturmixoltam és egy finom krém kerekedett belőle. 

Ekkor eszembe jutott, hogy anyukám allergiás a napraforgómagra (is), ez neki nem lesz jó. Így egy újabb adag készült, ezúttal áztatott hajdina pehellyel, reszelt lilahagymával, a többi ugyanaz. Valamiért ennek jobb állaga lett, ezekből kis golyókat is tudtam csinálni:

A sült gidacomb mellé nagyon jó kis köret volt.