A csalánt minden tavasszal belecsempészem a kajákba, de ennyire "durván" most először próbáltam. Mit mondjak: jó lett! :)
2 hosszúkásabb padlizsánt meghámoztam és hosszában fél cm-es lapokra vágtam. Besóztam, olaszos keverékkel fűszereztem, meglocsoltam olívaolajjal és a 175 °-os sütőbe dugtam lefedve, kb. 25 percre. (Közben azért nem árt ránézni, mert ha nyers marad - az sem jó, ill. ha krémmé sül - pláne nem jó!)
Közben a csalán hajtásvégeket [kb. 12-15 db, a csalán ég felé néző vége, amin van 3-4 szép levél :)] szűrőben forró vízzel lemostam. 3-4 újhagymát karikára vágva olajon megfuttattam, egy kevés reszelt fokhagymával [nagyon elszántak: pár levél medvehagymával!!] ízesítettem és hozzáadtam a csalánt. Pár percig együtt pároltam, majd rájöttem, hogy túl sok szár rész maradt a csalánon, így azt kiszedegetve levagdostam. :))) A lényeg, hogy a végére maradt egy frankó zöld trutymó a serpenyőben, amit aztán deszkán még összeaprítottam.
Volt egy nyamvadt lazacszeletem is [innen indult az egész vezérhangya :)], ami önmagában kevésnek tűnt. Ezt is összevágtam tehát [még jó, hogy más nem volt a konyhában, mert nem menekült volna az aprítókedvem elől! :)], sóztam, fűszereztem, majd olajon ezt is megfuttattam. Összekevertem a csalános pürével és egy kis méretű tojással [a japán tyúkunk tojta] összefogattam.
A közben megsült padlizsánszeletek kicsit kihűltek, egyenként diónyi tölteléket és egy fél koktélparadicsomot kapva feltekerődtek. :)
A sütőbe kerülve még egy negyed órát melegedtek.
Hidegen is finom volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése