Cassoulet - avagy a macerás ételek királya

Ennek a posztnak a megírását is halogatom már egy ideje, de most nekiveselkedek. Érdekes, hogy az étel elkészítése sokkal macerásabb, azzal mégsem vártam ennyit... :)
Egy ideje már körvonalazódott bennem, hogy Karácsonykor kihagyom a töltött káposztát és helyette valami extrábbal lepem meg magunkat. És akkor szembe jött egy nagyon vicces poszt ezen a blogon: http://hommelette.blogspot.hu/2008/12/cassoulet.html (Vigyázat, elolvasni sem tart rövid ideig!)
A francia konyha mindig is a szívem csücskének számított, így hát felmértem az itthoni készleteket, tanulmányoztam egyéb szakirodalmat - majd beszereztem a hiányzó alapanyagokat. Megtudtam, hogy a cassoulet-ből (ejtsd: kásszulé) tájegységenként többfélét tartanak számon, amit én összehoztam, az nagyjából a toulouse-inak felel meg, bár abban bárányhús van. 

Következzen a húsok felsorolása, ami belekerült: 
- kacsacomb (ez volt egyedül bolti, a többi saját)
- fehérkolbász (leírás itt)
- füstölt csülök
- húsos szalonna
- gidapecsenye (gerinc melletti filé)

Az alapreceptnek nagyjából a harmadát vettem (tehát fél kiló bab, 1 liter húsleves, 1/2 csülök, 30 dkg kolbász, 30 dkg gidahús, 25 dkg szalonna, 30 dkg kacsahús, 1 kis üveg paradicsom, 3 dl fehérbor, 2 répa, 1 kis zeller, 1 kis hagyma - 3-4 szegfűszeggel, kis fej fokhagyma) - így pont belefért végül a 4 literes cserépedényembe. 
Mivel az eredeti oldalon remek fázisfotók vannak, nem írom le részletesen, legyen elég egy kép az alapanyagokról és a sütőbe való behelyezés előtt álló edényről: 

3 és fél órát sült a 150 fokos sütőben, közben néha lenyomogattam a megpirult részeket. A család véleménye egyhangúlag elismerő volt és mindenkinek ízlett. Igaz, hogy két napig készült (nem kellett rohannom vele - no meg nem is lehet), de mindenképpen megérte!
Ha van időtök, alapanyagotok, feltétlen próbáljátok ki, fantasztikusan ízletes!
Íme a végeredmény:

Sült csirke megbolondítva

A mai ebéd egy egész csirke befűszerezésével kezdődött. Ismét anyukám "titkos" zöld fűszerekkel kevert sóját használtam (az már biztos, hogy van benne rozmaring, borsikafű, tárkony, kakukkfű és még egy kis zellerzöld is), de úgy, hogy a csirke bőrét felfeszegettem és alája is bőven szórtam ebből a fantasztikusan illatos elegyből. Ezenkívül kacsazsírt is nyomtam még a bőre alá - biztos, ami tuti. :) A hasüregbe egy félbevágott alma és egy diónyi gyömbér került a fűszerekkel együtt. Összekötöztem a lábait, fogvájóval összetűztem a bőrt a hasán és a nyakánál is, nehogy a melle kiszáradjon sülés közben. 
A sütőtál aljából sem sajnáltam a kacsazsírt, valamint mellé dobtam 6 fej fokhagymát (megmosva, de nem meghámozva). Lefedve 1 órát sült a 175°-os sütőben. Ekkor kiszedtem a csirke mellől a fokhagymafejeket (és egy kevés kacsazsírt) és még forrón meghámoztam. Teflonkezem van, mondtam már? :) 
A szárnyast közben visszatettem sülni 200°-ra, fedő nélkül. A vajpuhára megsült fokhagymát lassan extra szűz olíva olajjal kezdtem el pürésíteni, mintha majonézt készítenénk, először cseppenként, majd vékony sugárban. Kb. 1-1,5 dl belement, ekkor még a kisült kacsazsírból is kevertem bele, majd egy kis vízzel higítottam, kevés sóval és kakukkfűvel, valamint 1 ek. darált dióval készre kevertem. A végeredmény egy fantasztikusan krémes mártás, ami nem vadul fokhagymás! A csirke gyönyörűen megpirult, kisfiam dinsztelt káposztával ette, mi pedig héjában sült krumplival és persze a fokhagymás mártással bolondítottuk meg.. 

Válság helyett: libamájszeletek kakukkfüves, rókagombás raguval

Nem, nem őrültem meg! Tényleg ez volt a mai kaja, pedig nem nyertem a lottón! Az úgy volt, hogy kedd lévén piacra mentem. Ott láttam meg a friss kacsahájat, amiből 60 dkg-t vettem. Szép darab libamáj nézelődött az egyik pultban 7990 Ft/kg-os áron. Majd látom kiírva: libamáj 1290 Ft/kg! Na, mondom, ez lesz a nekem való! Kiderült, hogy ez a sima, "mezei" libamáj, szegényeket nem tömték agyon kukoricával, hanem normális ellátásban részesültek! Mivel már csak 60 dkg-nyi volt belőle, elhoztam az összeset. Nem mondom, szerencse is kell a jó alapanyag beszerzéshez, pont mint annak idején az őskori vadászatokon. :) A rókagomba is nagyon kellette magát az árusoknál, és bár 2800 Ft kilója, 10 dkg-t még megengedhettem magunknak.

Az elkészítés menete a következő volt. Összekockáztam a hájat, 2dl vizet öntöttem rá és elkezdtem kis lángon kisütni. Közben 1 szép nagy padlizsánt félbe, majd szeletekre vágtam, megsóztam, némi paprikaszelet társaságában kevés kacsazsíron puhára pároltam. 

Mikor a töpörtyű készen volt, kihalásztam, megsóztam és próbáltam nem befalni mindet egyszerre. A kisült zsírt picit megsóztam, a lángot teljesen levéve beleraktam a libamájdarabokat és fedő alatt épp csak bugyborékoltatva nagyon lassan sütöttem.

A rókagombát megtisztítottam, a nagyobbakat 4-be, a kisebbeket félbevágtam. A kacsazsírból 2 evőkanálnyit kiloptam, rajta egy fej hagymát apróra vágva megpároltam, közbe sóztam. Kevés friss kakukkfű levélkét és a gombát hozzáadtam és k. 5 perc alatt készre pároltam. Tálalásnál a padlizsánszeleteket friss reszelt répával és csírákkal szórtam meg, mellé tettem a libamájszeleteket és rókagombás ragut.

Jó étvágyat!