Humusszal töltött zöldségek

Lassan be kell menteni a kertből, ami még terem, mert hamarosan a fagy felzabál mindent. Ilyenkor még aranyos kis paprikákat, paradicsomokat, cukkiniket és padlizsánokat vadászhatunk össze, amikkel aztán gondolkodhatunk mindenféle finomság elkészítésén. Persze a legkézenfekvőbb a lecsófélék családja, de ha azzal már dugig vagyunk, jöhet esetleg valami új is.

 A humuszt biztosan sokan ismerik: a csicseriborsóból készült krém receptje rengeteg helyen megtalálható és különféle módon, ízlés szerint ízesíthető. Most ezzel töltöttem meg a paprikákat és még egy kicsit megcifráztam sült hallal. 

A hozzávalók 2 személyre szólnak, de érdemes többet is készíteni, mert lefagyasztható.
Tehát kell hozzá egy üveg csicseriborsó konzerv (én mondjuk magam főztem a kuktában fél óra alatt, de előtte 12 órát áztattam), 1 gerezd fokhagyma, só, olíva olaj, 1 evőkanál tahini (szezámmagkrém), 1 kis kanál citromlé (almaecettel helyettesítettem), egy pici kis méz és a főzővízből annyi, hogy turmixoláskor jó krémes legyen.
A paprikákat megmossuk és kicsumázzuk (lehetőleg olyat válasszunk, ami megáll a talpán, vagy vágjuk hosszában félbe). [Ha más zöldséget is töltenénk: a paradicsomok tetejét levágjuk, kis kanállal a belsejüket kikaparjuk; a cukkinit és a padlizsánt félbe vágva szintén kivájjuk és forró, sós vízben előfőzzük 5-6 perc alatt, majd hagyjuk kihűlni.]
Pontyszeletet besóztam, fokhagymával, őrölt köménnyel ízesítettem és néhány perc alatt kókuszzsíron kisütöttem. Mikor kicsit kihűlt, a szálkákat kiszedtem és összemorzsoltam.
A zöldségeket megtöltöttem a csicseriborsókrémmel, a halhúst a tetejére raktam és már lehetett is falatozni. Nagyon finom lett.
(Aki nem szereti a halat, tehet rá pirított kolbászmorzsát vagy sonkacsíkokat, esetleg főtt tojás karikát.)
Jó étvágyat!

Tökös pontypástétom

Tudom, hogy:
1. - nem minden szülő olyan szerencsés, mint én ;) - abból a szempontból, hogy a gyereke mindent megeszik, amit készít neki;
2. - a legtöbb gyerek pont a halat utálja, amiből pedig legalább egy héten kétszer kellene fogyasztani.
Így jött az ötlet, hogy megpróbálok egy kicsit "fogyaszthatóbb" halételt kitalálni.
Ez most pontyból készült (legjobb a szabad vízből, ismerős horgász által kifogott, friss ponty, de bármilyen más - lehetőleg nem tenyésztett hal is megteszi), három szeletet sóztam be, és állni hagytam kicsit. Kevés fokhagymával fűszereztem és olíva olajon pár perc alatt mindkét oldalát megsütöttem. Hagytam kihűlni, majd az ujjaimmal szépen szétmorzsolgatva minden szálkát kiszedtem belőle. Mivel maradék sült tök figyelgetett a hűtőben, ezért azzal házasítottam a halhúst. Nem kell sok, kb. 10 dkg volt, amit összevágtam. A két fő összetevő keveredése után (nem használtam botmixert, mert most rusztikusabb állagot szerettem volna, de lehet akár simára turmixolni is) jöhet egy kis fűszerezés, mindenkinek ízlése szerint. Egy kicsit megsóztam, citromlevet és reszelt citromhéjat adtam hozzá, egy kis curryport, kurkumát, őrölt koriandert, leheletnyi gyömbért - így lett egy kis kellemes, keleti beütése. :)
Tálalógyűrűbe kanalaztam, lenyomkodtam és szépen feldíszítettem koktélparadicsommal és friss bazsalikommal. Nem volt rá panasz, hamar eltűnt a tányérról. :)

Serpenyőben sült tengeri süllő, lime-os öntettel

Remek receptet találtam a tengeri süllőre, amit aztán el is készítettem, nagyon kevés változtatással. 
Eredeti recept itt: ZilkaZiZi köszi! :)
A változtatás annyi volt, hogy lime levet raktam az öntetbe és avokádó szeletekkel tálaltam. 
Aki nem szereti a kaprot, helyette használhat friss bazsalikomot vagy petrezselymet is. Nagyon finom, érdemes kipróbálni!

Sókéregben sült tengeri süllő

Örömmel fedeztem fel, hogy a "földalatti közlekedési eszközről elnevezett nagyáruházban" már tengeri süllő és arasznyi makrélák is kaphatók. Mindkettőből vettem - először nem sokat, csak kipróbálni.
A makrélákról nem készült fotó, olyan hamar kész lett és elfogyott. Azért leírom ezt is gyorsan: a fejüket levágtam, még kicsit pucoltam rajtuk, aztán kevés himalája só és citromlé társaságában pihentek egy keveset. Zsiradékot forrósítottam, majd a halacskákat egyenként kókuszlisztbe forgattam és közepes lángon néhány perc alatt ropogósra sütöttem. Könnyen lejött a halhús a gerincről, de ha netán marad benne szálka az sem gond, mert annyira puhácska, hogy gond nélkül megehető. Előétel kipipálva! :))
A süllő már nagyobb falat volt, kb. 40 dkg-os. Le kellett pikkelyezni, de ezen kívül sok gond nem volt vele. Ezt is óvatosan besóztam, majd zöldfűszereket szedtem össze a kertből. Nagy részét a hasába raktam 2-3 szelet bio citrommal együtt. Ezután alufóliát téptem, dupla rétegben - erre tettem a sót, amit kicsit megfröcsköltem vízzel. Ráraktam a halat és ismét befedtem sóval, majd az alufóliát megpróbáltam lehetőleg légmentesen és ügyesen összecsomagolni. 
Ekkorra a tűzrakóban már leégett a tűz és a keményfa már szépen izzott. Erre raktam a halat és még a tetejére is ügyeskedtem a parázsból. Teljesen vakon voltam az ügyben, hogy meddig kellene így sütni, de kb. 40 perc múlva lefújtam a projektet. Épp jókor, mert a farka már kezdett kicsit feketedni. :)
A só elég jól lejött róla, bár lehet, h. még jobban be kellett volna vizezni. Legközelebb a sóba is rakok zöldfűszert és citromhéjat is.
A hal húsa fenséges volt és alig szálkás. A paradicsomsaláta kerti fűszerekkel jól illett hozzá!

Színes halsaláta

Délelőtt Jamie Oliver készített egy színes tésztasalátát a tv-ben, amit elirigyeltem. Tekintve, hogy a tészta nálunk tilos, átvariáltam a recepjét.

Sárga és piros paradicsomot és uborkát felkockáztam, olívabogyót, snidlinget és bazsalikomot vágtam még hozzá. Kis kockára vágott pangasius halat a serpenyőben 3 összevágott szardellafilével kb. 2 percig sütöttem. Mikor már nem volt olyan forró, 2 ek. citromlevet és 3 ek. extra szűz olíva olajat öntöttem rá. Ezt az egészet aztán összekevertem a zöldségekkel. (Nem kell semmit sózni, mert a szardellafilé sós!)
Nagyon finom és látványos kaja lett belőle. 

Kánikulai halgombócok sóska-pestoval

Délelőtt kincsekkel megrakodva tértünk haza mamáéktól, a kertből. Kaptunk málnát, zöldbabot, cukkinit, sóskát és egy balin típusú hal egy darabját. Ez utóbbi kettőből készült az ebéd.

A sóska olyan harmatfriss volt, hogy nem volt szívem megfőzni (pláne ebben a melegben), így - "lesz, ami lesz!" - nyersen tettem a turmixba, 2 marék áztatott dióval, kevés hagymával, sóval, olívaolajjal és vízzel. Meglepően kellemes íze lett, épp csak egy csöpp mézet tettem hozzá.

A balinról tudni kell, hogy nagyon szálkás, viszont rettentő finom fehér húsa van. Mire kiszedegettem a szeletekből az Y-okat, meglehetősen ronda formáját mutatta. Mind1, megsóztam, kevés citromlével, petrezselyemmel és fokhagymával fűszereztem, majd megsütöttem pár perc alatt olívaolajon. Mondanom se kell, püré lett. Ebből jött az ötlet: legyenek gombócok. Úgyis még1x át akartam morzsolni, hogy tutira elkerüljük a fulladásveszélyt (nekem már akadt a torkomon szálka: 1,5 órát küzdött a doki az ügyeleten, mire kiszedte!!!), így a megsült halhúst még egy kis sóval, fokhagymával, citromlével, petrezselyemmel és 1 kanál útifű maghéjjal összegyúrtam és pingpong labdányi golyókat formáztam. 

A tányér aljára került a pesto, ezekre ültek a golyóbisok. Kicsit félve tálaltam a Delikvensnek, de 5 perc után már üres volt a tányér! :)))

Itáliai fekete tőkehalfilé

Persze fogalmam sincs, hogy a taljánokat körbevevő tengerekben lehet-e fogni fekete tőkehalat, ennek ellenére a színei alapján akasztottam rá ezt a munkacímet. (Magyar is lehetne, na, persze...)

Szóval ezt a szép filét kifogtam a Metróban (ez tengeri végre és nem ki-tudja-mivel-etetett tenyésztett) és így készítettem: a sütőtál aljára kevés olívaolajat öntöttem, ráfektettem a besózott halat. Bors helyett apróra vágott, friss borsikafüvet szórtam rá. Darabos paradicsomkonzervet (legjobb a házi!) öntöttem rá, majd fűszereztem Kotányiék Pizza fűszerkeverékével, csíkokra vágott medvehagymával és két gerezd szeletekre vágott fokhagymával. Így nézett ki sütés előtt a tepsiben. Lefedve 20 percet sült a 180°-os sütőben, majd még 10 percet fedő nélkül. A második kép már a tényéron a Delikvens adagja. A póréhagymacsíra itt sem maradhatott el. A fekete tőkehalnak egyébként isteni finom - fehér! - húsa van, szálkátlan, kicsit drágább az átlagosnál, de megéri! :)

2 in 1: natúr gesztenyepüré

Már megemlékeztem a METRO-s natúr gesztenyepüréről (figyelem, nem a bio gesztenyepüré, mert abban van bio nádcukor!!), most 1 csomagból kétfélét is készítettem.
2/3-ából gesztenyés-almás sütit: 3 tojás szétválasztva, sárgája 1 kanál mézzel és 2 kanál, előzőleg felolvasztott kókuszzsírral kikeverve, majd 3 hámozott, reszelt alma, a gesztenyepüré, 1 szelet sült tök (kihagyható), 8 dkg (lemértem!!!) lisztté őrölt mandula, kevés fahéj, vaníliarúd belseje kikapargatva hozzákeverve, majd a habbá vert fehérje. Sütőpapírral kibélelt kisebb tepsibe öntöttem és 175 °-on, kb. fél órát sütöttem. Nagyon fincsi lett. Afféle teasütemény! :)

A maradék gesztenyepüré egy pangasius filében végezte, töltelékként. A gesztenyét némi sült tökkel sóval, borssal, újhagymával és két kis fürjtojással (ennek híján 1 kicsi tyúktojással) dolgoztam össze. A halfilét óvatosan kiklopfoltam, a tölteléket ráhelyeztem, felcsavartam, fogpiszkálóval megtűztem és finoman, lassan serpenyőben kókuszzsíron megsütöttem. A maradék tölteléket gombócokban mellé raktam sülni. A megsült haltekercset felszeleteltem.

Mandulás kárász

A Metro nevű kereskedelmi egységben néha ki lehet fogni értékelhető árut is. Így volt ez, mikor a minap friss, pucolt kárászt tudtam venni. Jó, szálkás-szálkás, viszont annál finomabb és az ára sem horror.
Szépen beirdaltam (amilyen sűrűn csak tudtam), besóztam, a téli kakukkfüvem száradékából morzsoltam rá, citromlével meglocsoltam és apróra vágott petrezselymet dugtam a belsejébe. Darált mandulába forgattam, forró serpenyőben, kevés olíva olajon mindkét oldalát pirosra sütöttem. Háromszor annyi ideig tartott megenni, mint elkészíteni! De jó volt! :)

Makréla a pácban

Erre nagyon büszke vagyok! A fényképen nem nagyon látszik, de ez egy pácolt makréla, afféle ruszli. :) Makréla őnagyságát a Metro-ban vettem (nem volt óccsó!), itthon lefejeztem(fúúúújj!) és az iszonyatos uszonyaitól (haha!) megszabadítottam. Ezek után még ki is filéztem, nem csoda, hogy nem érezte már olyan jól magát. :) Épp ezért készítettem neki egy finom kis pácot, legalább hadd ússzon! Fél liter vizet felforraltam 1 kk. sóval, 1 kk. egész (színes) borssal, 2 babérlevéllel, 1-1 karikára vágott sárgarépa és lilahagyma társaságában. Kicsit forraltam, majd 3 ek. almaecetet (de lehet, hogy többet - kóstolgatni kell!) adtam hozzá és a befőttes üvegben előzőleg elhelyezett halfilékre öntöttem - lassan, óvatosan! Rácsavartam a tetejét és még 5 percig vízfürdőbe állítva gyöngyözve forraltam. Mikor kihűlt, 3 napra a hűtő mélyére tettem érlelődni. Azért csak 3 napra, mert nem bírtam tovább, meg kellett kóstolnom! És hát isteni lett! Állítólag 2 hétig is eláll a hűtőben így. Csak nem nálunk! Most érzem, 1 lépéssel közelebb kerültem a hal-fermentáláshoz! :)

A mi hidegtálunk

Ezt külön a Delikvensnek készítettem Szilveszter alkalmából, fogadjátok ti is szeretettel! :)
A képen középen diós- répás-aszalt szilvás saláta aszpikban, aztán ugyanez a sali majonézesen, paradicsomos-bazsalikomos halkrém, és majonézes tojássaláta.
A majonézt két tojás sárgájából és (bio) extraszűz olívaolajból kevertem, mustárral, mézzel, citromlével, sóval, borssal ízesítettem.
Az aszpikhoz 3 zselatinlapot hideg vízbe áztattam, míg megpuhult (5-6 perc), majd 1,5 dl húsleveshez adtam kissé felmelegítve. A reszelt répát, a diót és az aszalt szilvát sóztam és kevés citromlével kevertem össze. Kis tálkába nyomkodtam, majd leöntöttem az aszpikkal. A hűtőben fél óra alatt megkötött.
A paradicsomos halkrém önmagáért beszél, csak kevés olvasztott vajat kevertem hozzá a fűszereken kívül: olaszos fűszerkeverék + friss bazsalikom.
A tojássalátához 2 tojást keményre főztem, a sárgáját összekevertem a majonézzel, hozzátettem az apróra vágott fehérjét és kevés húslevessel lazítottam. (Aszpikosan is lehetett volna....) Salátalevélen tálaltam. Jó étvágyat! És B.Ú.É.K.!