Sókéregben sült tengeri süllő

Örömmel fedeztem fel, hogy a "földalatti közlekedési eszközről elnevezett nagyáruházban" már tengeri süllő és arasznyi makrélák is kaphatók. Mindkettőből vettem - először nem sokat, csak kipróbálni.
A makrélákról nem készült fotó, olyan hamar kész lett és elfogyott. Azért leírom ezt is gyorsan: a fejüket levágtam, még kicsit pucoltam rajtuk, aztán kevés himalája só és citromlé társaságában pihentek egy keveset. Zsiradékot forrósítottam, majd a halacskákat egyenként kókuszlisztbe forgattam és közepes lángon néhány perc alatt ropogósra sütöttem. Könnyen lejött a halhús a gerincről, de ha netán marad benne szálka az sem gond, mert annyira puhácska, hogy gond nélkül megehető. Előétel kipipálva! :))
A süllő már nagyobb falat volt, kb. 40 dkg-os. Le kellett pikkelyezni, de ezen kívül sok gond nem volt vele. Ezt is óvatosan besóztam, majd zöldfűszereket szedtem össze a kertből. Nagy részét a hasába raktam 2-3 szelet bio citrommal együtt. Ezután alufóliát téptem, dupla rétegben - erre tettem a sót, amit kicsit megfröcsköltem vízzel. Ráraktam a halat és ismét befedtem sóval, majd az alufóliát megpróbáltam lehetőleg légmentesen és ügyesen összecsomagolni. 
Ekkorra a tűzrakóban már leégett a tűz és a keményfa már szépen izzott. Erre raktam a halat és még a tetejére is ügyeskedtem a parázsból. Teljesen vakon voltam az ügyben, hogy meddig kellene így sütni, de kb. 40 perc múlva lefújtam a projektet. Épp jókor, mert a farka már kezdett kicsit feketedni. :)
A só elég jól lejött róla, bár lehet, h. még jobban be kellett volna vizezni. Legközelebb a sóba is rakok zöldfűszert és citromhéjat is.
A hal húsa fenséges volt és alig szálkás. A paradicsomsaláta kerti fűszerekkel jól illett hozzá!