Mottó

"Az ételed legyen az orvosságod, az orvosságod legyen az ételed!"

2010. augusztus 30., hétfő

Mennyei manna: zsályás nyúlmáj úrgombával

 Javában tart nálunk a gombaszezon, mint már írtam. Ennek jegyében (és mivel hétvégén nyúlhalál volt nálunk) készült ez a mennyei finomságú étel. 
1 fej hagymát zsiradékon megfonnyasztottam, rátettem a kisebb darabokra vágott nyúlmájakat (3 darabot) és egy kis csokornyi apróra vágott zsályát. Kb. 5 perc pirítás után ment bele a feldarabolt úrgomba (császárgalóca), ami fenséges ízt és színt adott neki. A sózást a végére időzítettem.
Sokat gondolkodtam, hogy mihez hasonlít az íze ennek a gombának és másnap, hidegen megkóstolva ugrott be: vaj íze van! Aztán később hallottam, hogy állítólag kirántva rántott sajt ízű. Majd legközelebb kipróbálom!

2010. augusztus 25., szerda

Színes halsaláta



Délelőtt Jamie Oliver készített egy színes tésztasalátát a tv-ben, amit elirigyeltem. Tekintve, hogy a tészta nálunk tilos, átvariáltam a recepjét.
Sárga és piros paradicsomot és uborkát felkockáztam, olívabogyót, snidlinget és bazsalikomot vágtam még hozzá. Kis kockára vágott pangasius halat a serpenyőben 3 összevágott szardellafilével kb. 2 percig sütöttem. Mikor már nem volt olyan forró, 2 ek. citromlevet és 3 ek. extra szűz olíva olajat öntöttem rá. Ezt az egészet aztán összekevertem a zöldségekkel. (Nem kell semmit sózni, mert a szardellafilé sós!)
Nagyon finom és látványos kaja lett belőle. 

Gombapapa kalapja szalonnás leveles kellel töltve



Leveles kelt ültettem tavasszal, piroslevelűt. Na, nem kell nagy mennyiségre gondolni, csak egy sornyit. Abból 4-5 db kelt ki, útközben elveszett 2-3, maradt 2 tő, amiből az egyiket a kecskék lelegelték, mikor Houdinit játszottak. Maradt 1, azaz egyetlen tő, aminek most leszüreteltem a leveleit.
Ebben a bejegyzésben írtam a gombatömegről, amiből most felhasználtam. Szép egyforma vargányakalapokat megsóztam, friss kakukkfűvel meghintettem és kevés olívaolajon elősütöttem abban a serpenyőben, amiben előzőleg a töltelék készült.
A töltelék: házi füstölt szalonna csíkokra vágva, majd a leveles kel csíkokra vágva, kevés zsiradékon párolva, pirítva. Egy fél kávéskanál útifű maghéj jól összefogta, de aki ehet, tehet bele tojást is. A gombakalapokat megtöltjük és pár percre grillben (vagy sütőben) megpirítjuk. 

2010. augusztus 22., vasárnap

Zsályás-citromos kolbászkák

Nagyon egyszerű és nagyon finom húsétel, mindenféle mesterséges adalékanyag nélkül. A lényege, hogy nagyon alaposan daráljuk át a húst, tekerős darálón minimum 2x, elektromossal pedig szinte pépesre! Vegyesen használtam sertés- és marhahúst. Ezenkívül csak sót, apróra vágott zsályalevelet, reszelt (bio) citromhéjat, pertezselymet és snidlinget gyúrtam bele. Kis kolbászkákat formáztam a masszából és folyamatosan rázogatva a (vastag aljú, teflon) sepenyőben szépen lassan megsütöttem. Zsályalevelekkel díszítettem.

Lencsecsíra

Az úgy volt, hogy először lencselevest akartam főzni (sikerült is!), amihez beáztattam "egy kis" lencsét. Másnapra  óriási mennyiségű duzzadt lencsével találtam magam szembe. Fele belekerült a levesbe (jó sűrű lett, leírás majd máskor), de még mindig nagyon sok maradt, amivel nem tudtam mit kezdeni, de kidobni nem volt szívem. Hagytam. Másnapra megjelentek a csírakezdemények. Ekkor jutott eszembe, hogy hiszen a lencsecsíra ehető, sőőőőt! :) Gittánál sok finomságról olvastam, gondoltam, nekem is sikerülhet... 3 nap után éreztem azt, hogy eljött az idő alkotni belőle. Először 2 marokkal beleszórtam az aprítógépbe, mellé ment (áztatott, szárított) napraforgómag, só, citromlé, petrezselyemlevél és 1 kk. útifű maghéj. Összeturmixoltam és egy finom krém kerekedett belőle. 

Ekkor eszembe jutott, hogy anyukám allergiás a napraforgómagra (is), ez neki nem lesz jó. Így egy újabb adag készült, ezúttal áztatott hajdina pehellyel, reszelt lilahagymával, a többi ugyanaz. Valamiért ennek jobb állaga lett, ezekből kis golyókat is tudtam csinálni:
A sült gidacomb mellé nagyon jó kis köret volt.

Apa gombázni ment...

...éééés talált! Hatalmas adag zsákmánnyal tért haza: több kiló vargánya, piruló galóca, galambica és a legnagyobb fogás: az úrgomba, vagy császár galóca. Olyan mint egy mesebeli szereplő! 
           
Nagyon ritka mifelénk, azt mondják az öregek, hogy aki ilyet talál, annak 4 éven belül hatalmas szerencséje lesz! Remélem, bejön! Ránk fér. 3 darabot talált egymás mellett, egy hatalmas, kifejlett példányt, egy közepest és egy éppen "születőt", ami úgy néz ki, mintha most bújna ki a tojásból.Remélem, jól látszik a képen: a narancssárga kalapjú az.
A többi vargányát is megpróbáltam egy képre összerakni, nem volt egyszerű feladat! :) 

                                   
Egész délutáni elfoglaltság volt a megtisztításuk, a feldarabolás. Egy része ment szárítani:

                                    
a többi összevágva a mélyhűtőbe, illetve most frissen töltve és egyéb módon fog elkészülni. Majd még lesz róla bejegyzésem, biztos vagyok benne...

2010. augusztus 17., kedd

"Mindenmentes" rondasüti

A rondasági versenyen biztos első helyezést érnék el vele. Na, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ízre finom lett, a delikvens befalta az egészet (nyugodt délután!), pedig magam sem voltam biztos benne, miközben összeraktam... Nincs benne tojás, glutén, tej és cukor. És hogy mi van benne? :)
Egy kis cukkinit meghámoztam, kimagoztam és lereszeltem a reszelő nagy lyukán. 1 kk. útifűmaghéj került bele (tojáspótló), valamint 4 ek. kókuszliszt (tudom, nem mindennapi termék, de érdemes beszerezni, nagyon kiadós!!!), pici himalája só (mert az nem annyira sós ízű), egy vaníliarúd kikapart belseje, 1-2 ek. kókuszvíz (vagy kókusztej, esetleg sima víz), 3 db datolya (beáztatva, meghámozva, kimagozva) és 2 ek kókuszzsír. Ezt jól összegyúrtam, olyan linzertészta-jellegű állaga lett. Kis gombócokat gyúrtam belőle, amit ellapítottam, majd vastag aljú serpenyőben kis lángon, lassan sütöttem (inkább szárítottam). Nem lett kemény, inkább lágy, de finom az íze! 

Házi, füstölt-főtt sertésnyelv cukkinis lecsóval

A kép és a cím magáért beszél, de azért röviden leírom az elkészítés menetét. A házilag pácolt, gyengén felfüstölt sertésnyelvet kuktában megfőztem kb. fél óra alatt, majd vékonyan felszeleteltem. A lecsóhoz 1 fej hagymát félfőre vágtam, kevés (hidegen préselt, bio) olajon üvegesre pároltam, ezután került bele a felszeletelt paprika, majd a kockára vágott cukkini, és a só. Mikor már majdnem megpuhult, akkor tettem hozzá az előzőleg héjától megszabadított és összevágott paradicsomot. Rottyant még egy pár percet és a végén megszórtam kevés apróra vágott zöldfűszerrel (amik egyébként az emésztést is segítik!): oreganó, bazsalikom, izsópfű. Ezek éppen nyíló virágaival díszítettem a tányéron.

2010. augusztus 14., szombat

Ebben minden saját!

Na, jó. Az olívaolaj nem. De a paradicsom, a kecskesajt és a lila bazsalikom igen! Szépen összevágva, tányérra rendezve, olajjal meglocsolva és olaszos fűszerkeverékkel megszórva, (a fotózás után) a grillben pár percet melegítve. Csak ez után sóztam meg egy kicsit. 
Nem annyira a diétának megfelelő a kecskesajt miatt, de ez most a kakukktojás. Szép, nem? :)

2010. augusztus 12., csütörtök

Gluténmentes kovászos uborka - utólagosan

Jókaja rám szólt, hogy a július 1-jei posztomban beígért gluténmentes kovászos uborkát hiába keresi. Jogos! Most pótolom. Azt tudom, hogy ahány család, annyi kovászos uborka recept. Most legutóbb krumpliszelettel is kipróbáltam, de a legjobb így, a savanyú káposzta levével!
Az uborkát szokásos módon előkészítjük (mosás, két vége levágás, megnyalás < fontos, mert ha csak 1 kis keserű rész is kerül bele, keserű lesz az egész, tapasztaltam! >, majd bevágás két oldalán úgy, hogy a két vég egybenmaradjon). A "duncosüveg" aljára 2-3 szál kapor megy, majd szépen beleállogatjuk az ubikat. Ezután 2/3-áig felöntjük vízzel, amiben sót oldottunk fel. (Ki kell mérni 1 liter vizet, ehhez 1 lapos evőkanál só jön - ez lényeges!) A maradék egyharmadot pedig savanyú káposzta levével öntjük fel. Fontos, hogy NE bolti káposztalé legyen, mert abban vagy tartósítószer van, vagy hőkezelték, így semmit sem ér! RENDES, piaci savanyú káposztalé kell! Van kofa, aki ingyen is ad, mert azt nem nagyon szokták vinni! Érdemes tartani otthon a hűtőben, mert nagyon-nagyon egészséges, salátaöntetnek is kitűnő, vagy akár levest ízesíteni vele, de mindig csak langyos ételhez adjuk, különben az értékes tejsavbaktériumok kinyiffannak!
Na, vissza az ubinkhoz: az üveget lefedjük (csak egy darab fóliával vagy kistányérral), tűző napra tesszük és várunk! Én szeretem már másnap is, mikor még jól ropog, illetve csak akkor szeretem! De mindenki addig érleli, ameddig hagyja! :) (Aki látott már kovászos uborkát, képzelje ide a képét! Aki meg nem látott, annak úgy is hiába mutatnám!)

2010. augusztus 9., hétfő

Vadmalac pácban, majd kemencében

Ennek a történetnek a kezdete kissé régebbre datálódik, de nem akarom bő lére ereszteni. Elég legyen annyi, hogy 2 kis árva vadmalacot kellett egy darabig nevelgetni, amíg a hidas össze nem akart dőlni alattuk. Kegyeleti okokból fényképet nem közlök életükből, inkább csak a történet végét mesélem el. 
Abban a szerencsében van részünk, hogy egy kedves barátunk kemencéjét bármikor használhatjuk, igaz nem a szomszédban van, de 20 km-t igazán megéri utazni! :)
A kész husi a tepsiben
A vadmalachúst előző nap bepácoltam a következő (saját kútfőből összerakott) pácba: 10 szem borókabogyót, 2 szál izsópfüvet, pici rozmaringot, sok kakukkfüvet, szárított vargányát, fél biocitrom héját és sót mozsárban jó pürésre törtem. Mivel úgy éreztem, ehhez nem megy az olíva olaj, ezért hidegen préselt, bio napraforgóolajjal engedtem fel, majd jó alaposan belemasszíroztam a húsba. Sárgarépa- és lilahagymakarika ment még rá és pár szelet szalonna. Ez így egy napot pácolódott. Emellé összeraktam még egy zöldségtálat is, ami majd szintén a hús mellett fog sülni. Sárgarépa, padlizsán, cukkini, hagymák (fok-, lila-, és ezüsthagyma) és jó sok zöldfűszer. Reggel 6-kor kedvenc apósom már elkezdte befűteni a kemencét. A húst 10 óra után raktuk be, a zöldségnek csak egy óra kellett. Délben kész volt az ebéd. A csirkehúsleves után mindenkinek jól csúszott ez az ínyencség! 
A kemencés zöldség

2010. augusztus 4., szerda

Saláta sült céklából


Gyönyörű rózsaszíne miatt Barbie's salad is lehetne a neve, főleg, ha valaki már joghurtot is tehet rá! :)
A szokásos módon egészben, héjastól tettem a tepsibe a céklákat, kevés sót, fűszereket és zsiradékot tettem rá és fedő alatt 1 órát sütöttem. 1 fej édes (lila) hagymát vékony karikára vágtam, besóztam és citromlével megöntöztem - így biztos, h. nem lesz csípős nyersen sem. A kihűlt céklákat meghámoztam, kockára vágtam, hozzáadtam a hagymát, felkarikázott retket (plusz a retek leveléből a fiatalabbját is, apróra vágva!), 1 almát felkockázva, 1 marék (áztatott, szárított) diót aprózva, 2 levélkével a szárzellerről, petrezselymet, lila bazsalikomot összevágva. Megsóztam, egy fél (bio) citrom levével meglocsoltam és olajat öntöttem rá (kókusz-, és kendermagolajat). Még jobb, ha állni hagyjuk a hűtőben pár órát, hogy az ízek összeérjenek!
Megjegyzés: a sült cékla összehasonlíthatatlan a főtt verzióval! Aki egyszer kipróbálja, soha többet nem főzi vízben!!!

2010. augusztus 3., kedd

Mai termés

Saját kertből saját zöldség :)

Gesztenyegolyók - emlék a nyaralásról

A nyaralás ideje alatt sokat nem szorgoskodtam a konyhában, mivel mindent készen vittem lefagyasztva a Delikvensnek - így csak melegíteni kellett. Ezt a kis desszertet azonban ott helyben hoztam össze neki.
1 csomag (eredetileg fagyasztott) natúr gesztenyemasszát villával összetörtem, 4-5 szem áztatott datolyával, 2 ek. kókuszliszttel (tényleg más, mint a darált kókuszreszelék!!!) és kevés kókuszvízzel összegyúrtam, kis golyókat formáztam, amiket darált dióba hempergettem. Tálalásnál friss áfonyaszemekkel díszítettem.