A lényeg a vásárlásnál kezdődik. Vegyük kézbe a kókuszdiót, minél súlyosabbnak érezzük, annál jobb. Rázzuk meg, érezni kell, ahogy a benne lévő értékes kókuszvíz mozog. (Ha nem lötyög, ne vegyük meg, mert csontszáraz, régi kókuszt sóznak ránk!) Szagolgassuk meg, ha penészes szaga van, ne vegyük meg! Az egyik végében láthatunk 3 fekete bemélyedést, ezeket vizsgáljuk meg, hogy sértetlenek-e, ugyanis itt a legvékonyabb a héj, ha sérült, az egész gyümölcs ehetetlen! Ha sikerült szépet választani, otthon ennél 3 mélyedés valamelyikénél kezdjük meg. Én először dugóhúzót csavarok bele, majd kicsit még hegyes késsel kitágítom a lyukat és egy szűrön keresztül egy pohárba öntöm a levét. Ezt jobb mielőbb elfogyasztani, tele van vitaminnal, ásványi anyagokkal. Ezután jön a feszültséglevezető: egy jó nehéz bárddal brutális ütést mérek rá ( kézre vigyázni!!!) és így kettéhasítom. Ezt legjobb a földön csinálni, egy vágódeszkán. Ezután egy kisebb, éles késsel már egyszerű kiszedni a gyümölcshúst. A külső, vékony, barna héját le lehet farigcsálni róla, de rajta is lehet hagyni. Frissen elropogtatva a legjobb, de lehet reszelni is, vagy szűrt vízzel összeturmixolni és leszűrni (kókusztej), lehet fagyasztani, esetleg aszalni. A fotón épp az egyik felet sikerült kiszednem, a másikon jól látszik a kis lyuk, amin keresztül a kókuszvizet kinyertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése