Vadmalac pácban, majd kemencében

Ennek a történetnek a kezdete kissé régebbre datálódik, de nem akarom bő lére ereszteni. Elég legyen annyi, hogy 2 kis árva vadmalacot kellett egy darabig nevelgetni, amíg a hidas össze nem akart dőlni alattuk. Kegyeleti okokból fényképet nem közlök életükből, inkább csak a történet végét mesélem el. 

Abban a szerencsében van részünk, hogy egy kedves barátunk kemencéjét bármikor használhatjuk, igaz nem a szomszédban van, de 20 km-t igazán megéri utazni! :)

A kész husi a tepsiben

A vadmalachúst előző nap bepácoltam a következő (saját kútfőből összerakott) pácba: 10 szem borókabogyót, 2 szál izsópfüvet, pici rozmaringot, sok kakukkfüvet, szárított vargányát, fél biocitrom héját és sót mozsárban jó pürésre törtem. Mivel úgy éreztem, ehhez nem megy az olíva olaj, ezért hidegen préselt, bio napraforgóolajjal engedtem fel, majd jó alaposan belemasszíroztam a húsba. Sárgarépa- és lilahagymakarika ment még rá és pár szelet szalonna. Ez így egy napot pácolódott. Emellé összeraktam még egy zöldségtálat is, ami majd szintén a hús mellett fog sülni. Sárgarépa, padlizsán, cukkini, hagymák (fok-, lila-, és ezüsthagyma) és jó sok zöldfűszer. Reggel 6-kor kedvenc apósom már elkezdte befűteni a kemencét. A húst 10 óra után raktuk be, a zöldségnek csak egy óra kellett. Délben kész volt az ebéd. A csirkehúsleves után mindenkinek jól csúszott ez az ínyencség! 

A kemencés zöldség