Mondhatom, hogy nagyon jó fej volt, meg még biotermesztésű is, így aztán az ára elég húzós volt. De megérte! 3 féle kaja készült belőle, ebből az utóbbi idők egyik legsikeresebbje, annyira, hogy 3 tányérral evett belőle a kis Delikvens. Ez pedig nem volt más, mint a - sokak által utált - paradicsomos káposzta!
Bevallom, sokáig nekem sem volt a kedvencem, de eztán majd másképp lesz. :)
No, a fej káposzta fele tehát így végezte, egy negyedéből dinsztelt káposzta lett a sült kacsa mellé (kacsazsíron megfuttattam, miután lereszeltem és csak a végén adtam hozzá kevés sót, őrölt köményt és 1/2 kiskanál mézet), másik negyedéből pedig házilag savanyított finomság sikeredett.
A paradicsomos káposztához ujjnyi csíkokra vágtam és kevés vízzel és sóval feltettem főni a káposztát. Borsikafűvel (csombor) ízesítettem. Mellé dobtam 2 ujjnyi csíkokra vágott sertéshúst és majd' fél óra alatt majd' puhára főztem.
Ezalatt zsiradékban gesztenyelisztet pirítottam (ennek híján útifűmag héjjal sűrítenék) és saját eltevésű paradicsomlével öntöttem fel. A megfőtt káposztát és húst leszűrve ebbe helyeztem és kicsit még összerottyantottam. Nagyszerű íze és állaga lett.
Jó lehetett! Mi csak sűrűre főztük a paradicsomot és úgy adtuk hozzá a káposztát, nem sűrítettük külön, az egyik legnépszerűbb ebédnekvaló nálunk:)
VálaszTörlésViszont mindig inkább édes, nem bors(ikafű)ozzuk, a végén egy pici méz megy bele, annak nem érződik ki a mézíze, elég karakteres a paradicsom.
Igen, itt most a gesztenyeliszt adta az édességet. A borsikafű az ízben nem volt domináns. Én most csináltam először, de nem utoljára! :)
VálaszTörlés